Kutatás / Földrengés és dinamika

Egymáshoz közeli rezgésalakok: SRSS és CQC

Forrás: E. L. Wilson, A. Der Kiureghian, E. P. Bayo,“A replacement for the srss method in seismic analysis”, Earthquake Engineering & Structural Dynamics (1981), doi:10.1002/eqe.4290090207.

Összevetés a zárt alakú megoldással
9 / 9 ellenőrzés sikeres· az ellenőrzések megtekintése
A cikk ábráival összevetve
A cikk épületét és táblázatait nem használjuk: ez az oldal a saját, kétrezgésalakos példáját veti össze a zárt alakú megoldással.

Kutatás, nem tervezőeszköz. Semmi sem mérnöki eredmény ezen az oldalon.

Egy kis, nyírási épületként idealizált 3D szerkezet, az alkalmazás modális és válaszspektrum-megoldójával számítva.

A példa

Négy befogott oszlop, 3 m magas, 4 × 3 m-es alaprajzon. Minden tetőcsomópontban 5 t tömeg van X irányban. A tető elfordulásai és Y/Z irányú eltolódásai gátoltak; az azonos X-elmozdulást előíró kényszerek összekötik a keresztirányú párokat. Két tengelyirányú tetővonórúd kapcsolja össze a megmaradó két koordinátát. Ez a módszer saját szemléltetése, nem a cikk eredeti épülete.

Zárt alakú referencia

A redukált mátrixok M = diag(10, 10) t és K = [[1020, −20], [−20, 1230]] kN/m. Megoldjuk a det(K − ω²M) = 0 egyenletet, és minden rezgésalakot egységnyi modális tömegre normálunk. Sa = 1 m/s² esetén a modális talpnyíróerők Γ²Sa. Az SRSS elhagyja a vegyes tagokat; a CQC megtartja azok korrelációját egyenlő ξ = 5% csillapítás mellett.

ρ(r, ξ) = 8ξ²(1+r)r³ᐟ² / [(1−r²)² + 4ξ²r(1+r)²], r = ω₂/ω₁.

Ez Wilson, Der Kiureghian és Bayo (1981) egyenlő csillapításra vonatkozó korrelációs együtthatója, (14) egyenlet, 191. o.; a 190. oldal magyarázza el, miért tartják meg előjelüket a vegyes tagok. Feltételezi, hogy a modális csillapítás egyenlő, a talajmozgás a sajátperiódusokhoz képest hosszú, a spektrum pedig széles és sima. Az alábbi referenciaértékek ennek a példának a zárt alakú eredményei, nem a cikk I. táblázatának adatai.

A cikk a modális kombináció hibáinak csökkentésére javasolja a CQC-t, amely jól elkülönülő frekvenciáknál visszaadja az SRSS-t. Itt az SRSS kisebb talpnyíróerőt ad, mint a CQC. Ez az eltérés a CQC-becsléshez viszonyított, nem egy földrengés-felvétellel szemben mért hiba.

Ellenőrzések

Regressziós korlát: a relatív eltérés 1 × 10⁻⁸ alatt marad mindkét frekvenciára, az X irányú tömegrészvételre, mindkét talpnyíróerőre és mindkét tetőelmozdulásra (9 ellenőrzés). A natív futtatás legfeljebb 6.4 × 10⁻¹⁵ értékkel tér el. A korlát ezt a kicsi, jól kondicionált, kétkoordinátás feladatot védi a regressziók ellen; nem pontossági cél, és a megoldó és a zárt alak egyezése semmit sem mond a fizikai pontosságról.

Hatókör

  • Az összevetés ennek a kétkoordinátás példának a zárt alakú megoldásával történik; a cikk saját épületét és számtáblázatait nem reprodukáljuk.
  • Nincs időtörténeti analízis: egyik szabályt sem mérjük földrengés-felvételhez.
  • Egy szint, csavarási válasz és paramétervizsgálat nélkül.

Hivatkozás

Stabileo Research, „Egymáshoz közeli rezgésalakok: SRSS és CQC”, a módszer szemléltetése a következő alapján: E. L. Wilson, A. Der Kiureghian, E. P. Bayo (1981), doi:10.1002/eqe.4290090207. Megvalósítás: research/benchmarks/cqc-1981 commit: 5319f7214747. Megoldómotor: a Stabileo megoldómotorja ugyanabban a commitban.