„Merevségi módszert vagy végeselemeket használjak?” Ez a kérdés minden tanteremben és minden tervezőirodában felmerül, és rossz kérdés. Az a baj vele, hogy a kettőt felcserélhető alternatívákként kezeli, pedig nem azok.
A merevségi módszer a rúdelemekre alkalmazott végeselem-módszer. Egy „rúdszerkezeti” és egy „végeselemes” programot a modell választ el egymástól. A rúdelem egydimenziós elméletet hordoz arról, hogyan alakváltozik egy rúd; a héjháló egy diszkretizált kétdimenziós kontinuum. A kettő közötti választás mérnöki döntés, és ez a bejegyzés arról szól, mikor kell meghozni, és mibe kerül, ha rosszul hozzuk meg.
Egy egyenes rúdnak nem kell háló
A végeselemekben az elmozdulást minden elemen belül alakfüggvényekkel közelítjük. Hajlított rúdnál a szokásosak a harmadfokú Hermite-polinomok. Az Euler–Bernoulli-gerenda egyenletének megoldása pedig a fesztáv mentén működő teher nélkül maga is harmadfokú polinom, így a közelítés egybeesik a pontos megoldással.
Ezért pontos a prizmatikus rúd merevségi mátrixa, az, amelyik bármelyik mátrixos szerkezetszámítási tankönyvben szerepel, és ezért nem javít semmit, ha egy rudat több elemre bontunk. Megoszló teherrel ugyanez érvényes a csomópontokban, feltéve, hogy az egyenértékű csomóponti terheket konzisztensen számítjuk.
| Rúdelemek száma a gerendában | Lehajlás a fesztáv közepén [mm] |
|---|---|
| 2 | 1,5625 |
| 4 | 1,5625 |
| 10 | 1,5625 |
| 50 | 1,5625 |
| Zárt alak, 5qL⁴/384EI | 1,5625 |
Két elem vagy ötven, a motor ugyanazt a számot adja vissza, és ez egyezik a zárt alakkal.
Egy egyenes rúd hálózása nem teszi pontosabbá: csak lassabbá.
Ahol elválnak
Az Euler–Bernoulli-elmélet feltételezi, hogy a keresztmetszetek síkok maradnak és merőlegesek a tengelyre, ami a nyírási alakváltozás elhanyagolását jelenti. Karcsú gerendánál ez nagyon jó közelítés. Magas gerendánál nem az.
Ugyanazt a 6 m-es gerendát vettük ugyanazzal a teherrel, és lépésenként növeltük a magasságát. Minden esetet kétszer számítottunk ki: rúdelemekkel, ahogy az Alap mód teszi, és a gerenda síkjában hálózott MITC4 héjként, amire a PRO mód képes.
| L/h | Magasság, h [m] | Rúdelemek [mm] | Héjak [mm] | A rúdmodell alulbecslése |
|---|---|---|---|---|
| 20 | 0,30 | 12,500 | 12,567 | 0,5 % |
| 10 | 0,60 | 1,5625 | 1,5961 | 2,1 % |
| 5 | 1,20 | 0,19531 | 0,21206 | 7,9 % |
| 3 | 2,00 | 0,042188 | 0,052145 | 19,1 % |
| 2 | 3,00 | 0,012500 | 0,019017 | 34,3 % |
L/h = 10-nél, egy szokványos gerendánál az eltérés 2 %. L/h = 5-nél majdnem 8 %. L/h = 3-nál a rúdmodell 19 %-kal kisebb lehajlást ad, L/h = 2-nél pedig egyharmadával kisebbet.
A rúdmodell a gerendát mindig merevebbnek veszi, mint amilyen valójában.
Ellenőrzés számológéppel
Nem kell a héjra hagyatkoznia. A Timoshenko-féle gerendaelmélet figyelembe veszi a nyírási alakváltozást, és egyenletesen megoszló teherrel terhelt kéttámaszú gerendánál egyetlen tagot ad a lehajláshoz: q·L² / (8·κ·G·A), ahol téglalap keresztmetszetre κ = 5/6 és G = E / (2·(1+ν)).
| Modell | Lehajlás a fesztáv közepén [mm] |
|---|---|
| Rúdelemek (Euler–Bernoulli) | 0,0422 |
| Rúdelemek a nyírási taggal, kézzel | 0,0530 |
| MITC4 héjak | 0,0521 |
| Síkbeli rugalmasságtan, zárt alak | 0,0523 |
L/h = 3-nál ez a tag 0,0108 mm; az Euler–Bernoulli-féle 0,0422 mm-hez hozzáadva 0,0530 mm-t ad. A héj 0,0521 mm-t ad, Timoshenko és Goodier zárt alakú síkbeli rugalmasságtani megoldása pedig 0,0523 mm-t. A nyírást figyelembe vevő három válasz 2 %-on belül egyezik. Az, amelyik elhanyagolja, 19 %-kal alulbecsül.
Számít néhány század milliméter?
Önmagában ebben a gerendában nem sokat. Statikailag határozott szerkezetben a merevségi hiba csak a lehajlást befolyásolja, egy 2 m magas gerenda pedig amúgy is nagyon keveset hajlik le. A hiba akkor kezd számítani, amikor a merevség dönti el, hogyan oszlanak meg a terhek, és ez minden statikailag határozatlan szerkezetben így van.
A tipikus eset a merevítőfal. Rúdmodellben a fal egy nagyon széles oszlop: megkapja a fal inerciáját, és a fal középvonalán áll. Zömök, a magasságához képest hosszú falnál a rúdelem a valóságosnál jóval merevebbnek veszi.
| Fal, hossz × magasság [m] | Magasság / hossz | Rúdelem [mm] | Héj [mm] | A rúdelem ennyivel merevebb |
|---|---|---|---|---|
| 4 × 3 | 0,75 | 0,0281 | 0,0627 | 2,23-szoros |
| 3 × 3 | 1,00 | 0,0667 | 0,1129 | 1,69-szoros |
| 2 × 3 | 1,50 | 0,2250 | 0,2943 | 1,31-szoros |
| 3 × 6 | 2,00 | 0,533 | 0,625 | 1,17-szoros |
| 3 × 9 | 3,00 | 1,800 | 1,937 | 1,08-szoros |
Egy 4 m hosszú és 3 m magas, egyszintes fal rúdelemmel modellezve 2,2-szer merevebbnek adódik. Egy 3 m hosszú és 9 m magas, háromszintes fal csak 8 %-kal merevebb. Az eltérés a zömök falaknál számít a legtöbbet.
Ez pedig megváltoztatja a nyíróerő megoszlását. Vegyünk két falat ugyanabban a vonalban, az egyik 4 m, a másik 2 m hosszú, mindkettő 3 m magas, és a födém köti össze őket. Rúdelemekkel a rövid fal a nyíróerő 11,1 %-át kapja. Héjakkal 17,6 %-át, 58 %-kal többet, mint amit a rúdmodell előre jelez. Azt a többletterhet, amelyet a rúdmodell a hosszú falra rak, a rövidtől veszi el, így azt kisebb nyíróerőre méretezik, mint amit valójában viselni fog.
Kérdések, amelyekre egy rúdmodell nem tud válaszolni
Eddig olyan esetekről volt szó, amelyekben a rúdelemek hibás számot adnak. Más esetekben egyáltalán nem tudnak számot adni, mert a kérdésnek nincs helye a modellben.
- Gombafödém. Hogy a nyomaték hogyan oszlik meg az oszlopsáv és a mezősáv között, és mennyi koncentrálódik belőle az egyes oszlopok fölött, az kétdimenziós információ. Egy gerendarács közelítheti, de ez az információ nincs benne a modellben.
- Áttöréses fal. A rúdelemnek a tengelye mentén minden pontban egyetlen keresztmetszete van, így egy ablaknak a fal közepén nincs hova kerülnie.
- A csomópont. Rúdmodellben a gerenda–oszlop csomópont egy pont, így a nyomatékcsúcs a középvonalon jelenik meg. A valóságban a csomópont akkora, mint az oszlop, és a méretezett keresztmetszet az oszlop síkjában lévő.
- Támasz közelében működő koncentrált teher. Ebben a tartományban a keresztmetszetek nem maradnak síkok, ugyanazért, mint a magas gerendánál.
Ahol egyezniük kell
Az érvelés másik fele ugyanilyen fontos. Az első sor karcsú gerendájánál, L/h = 20-nál a rúdelemek és a héjak 0,5 %-kal térnek el. Ez nem nulla, mert a nyírás mindig jelen van, de elhanyagolható. És így is kell lennie: ha a két modell egy karcsú rúdnál nem egyezik, először a végeselemes modellt ellenőrizze, különösen a hálót.
Mindkét modell egy programban
Rúdelemek és héjak egy programban nem újdonság. A SAP2000, az ETABS, a Robot és a midas mindkettőt egyesíti egy modellben, és ez a szakmai szoftverek alapszintje. Ezek azonban nem arra készültek, hogy elmagyarázzák, mit számítanak. A másik végen az olyan oktatási eszközök, mint az Ftool és a MASTAN2, nagyon jól tanítják a rúdszerkezetek számítását, de a végeselemekig nem jutnak el.
A Stabileóban mindkét mód egy programban van. Az Alap mód rúdelemekkel számít, és kilenc lépésben vezet végig a merevségi módszeren: a szabadságfokok számozása, a helyi mátrixok, a transzformáció, az összeállítás, a tehervektor, a peremfeltételek, a megoldás, a támaszerők és az igénybevételek. A PRO mód végeselemekkel számít, MITC4 héjakkal és DKT lemezekkel a rúdelemek mellett. Az általunk áttekintett eszközök között nem találtunk másik programot, amelyben megtanulható, hogyan működik a számítás, és aztán eszközváltás nélkül alkalmazható egy teljesebb modellre.

Röviden
- Prizmatikus rúdra a merevségi módszer a végeselemek pontos különleges esete. Amit választ, az a modell.
- Egy egyenes rúdnak nem kell háló. Ha a felosztása megváltoztatja az eredményt, valami más a hiba.
- L/h ≈ 5 alatt a rúdmodell több mint 8 %-kal alulbecsüli a lehajlást, 3 alatt több mint 19 %-kal. A gerendát mindig merevebbnek veszi.
- Határozatlan szerkezetben ez a hiba megváltoztatja a terhek megoszlását. A zömök falakat a gerendák előtt ellenőrizze.
- A gombafödémek, az áttöréses falak és a támaszok közelében működő terhek olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre egy rúdmodell nem tud válaszolni.
- Ahol a rúd karcsú, a két modellnek egyeznie kell. Ha nem egyezik, ellenőrizze a hálót.